Megbukott az Európai Bizottság egyetlen terve – és magával rántja az egész EU-t

Megbukott az Európai Bizottság egyetlen terve a vámháború elkerülésére. A Trump által április 2-án bejelentett 20 százalékos tarifák azonban katasztrofális hatással lesznek az európai kereskedelemre és a tagállamok gazdasági mutatóira.

Miután a blokk külkereskedelme az Európai Bizottság fennhatósága alá tartozik, Ursula von der Leyen csapatának ötleteléseiből a vámfenyegetések hatására pár hónappal ezelőtt a csekkfüzet-diplomácia került ki győztesen. Az elnök egy az egyben le akarta másolni elődje, Jean-Claude Juncker 2018-as trükkjét, amikor Trump első ciklusában hangoztatott hasonló vámfenyegetéseit egyetlen nap alatt visszavonatta a Fehér Házzal azzal, hogy megígérte: az Európai Unió az addigiaknál sokkal nagyobb tételben fog szójababot és természetesen cseppfolyósított földgázt vásárolni az Egyesült Államoktól. 

Hasonlóra készült Von der Leyen is. A terv szerint az EU elfogadja Trump javaslatát, és az eddigieknél sokkal több LNG-t vásárol a jövőben, mint eddig – cserébe Trump nem vet ki extravámokat, a kereskedelem pedig a megszokott mederben zajlik tovább. Brüsszel szerint a cél és a szándék ebben az esetben már az alapoknál találkozott: miután az új direktíva szerint a még engedélyezett orosz cseppfolyósított földgáz importját is mással kell helyettesíteni 2027-ig, úgy lehetett megígérni a nagyobb mennyiségű gázvásárlást, hogy közben tényleg szükség van rá. Legalábbis ez volt a homályos elképzelés. 

Mindez azonban a vámok szempontjából gyakorlatilag már lényegtelen. Az először 25 százalékos alumínium- és acélvámok, valamint a már életbe is lépett 25 százalékos autóvámok után Trump bombát robbantott az Európai unió kereskedelempolitikáját büntető új tarifákkal.  

Azaz van, de az semmi mást nem tartalmaz, mint a bosszúvámok kivetését, amely várható hatásaiban teljes öngólnak tekinthető.  

Hol rontotta el Brüsszel a tárgyalásokat? Talán ott, hogy azokra soha nem került sor. Az Európai Unió úgy jutott el a vámháborúig, hogy a kereskedelemért leginkább felelős személyek, élükön Ursula von der Leyennel, gyakorlatilag a megbeszélések elején elakadtak, és semmit nem is tettek annak érdekében, hogy eredményt érjenek el. Természetesen úgy nehéz, ha amerikai részről senki nem is akart komolyabb szinten szóba állni velük. Nem véletlenül.  

Ki vagy te? 

Tagadhatatlan, hogy Brüsszel igyekezett felvenni a kapcsolatot Washingtonnal, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a vámháború elkerülése érdekében. Az is, hogy a Fehér Ház nem sokat tett a kölcsönösség jegyében. Maroš Šefčovič uniós kereskedelmi biztos kétszer is az Egyesült Államokba utazott, teljesen eredménytelenül. Prioritásként kezelte például az európai autókra kivetendő tarifák elkerülését, ám tárgyalásnak nehezen nevezhető beszélgetései kudarcba fulladtak: április 2-án életbe léptek a 25 százalékos vámok. 

Külön brüsszeli csapat dolgozott azon, hogy kapcsolatot építsenek ki az amerikai kormányzattal. A súlyos kudarcot a Politico azzal próbálja magyarázni, hogy az Európai Bizottságnak még a megfelelő washingtoni tárgyalópartnerek beazonosítása is kihívást jelentett, akkora a káosz az új amerikai kormányzat személyi változásai közepette. A lap szerint voltak olyan, a vámtárgyalások szempontjából kulcsfontosságú pozíciók Washingtonban, amelyek még mindig nem voltak betöltve, így a brüsszeliek kénytelenek voltak olyan tisztviselőkkel beszélni, akiknek viszont nem voltak meg a megfelelő jogköreik a tárgyalásokhoz.  

Ez azonban csupán kifogás. A valódi problémát maga Trump okozta, aki egyáltalán nem hajlandó kommunikálni az Európai Unió Brüsszel által megtestesített, centralizált célokat valló hatalomgyakorlóival. Az elnök számtalan jelét adta, hogy nem hisz a multilaterális kapcsolatokban: tárgyalásait az EU-s tagállamok vezetőivel külön-külön bonyolítja, az uniós egész helyett pedig a kétoldalú kapcsolatokat igyekszik erősíteni. Miközben külön-külön megbeszéléseket folytatott Németország, Franciaország, Olaszország és Magyarország vezetőjével, addig Von der Leyen lassan letett róla, hogy akár csak telefonon is kommunikálhasson az elnökkel, helyette kénytelen volt azokra hagyatkozni a következtetések levonásában, akikkel Trump szóba állt.  

Amit a Fehér Ház üzent a kölcsönös vámokról, az nem kérés volt. Az Európai Bizottságnak azonnal vámcsökkentést kellett volna végrehajtani az amerikai termékekkel, elsősorban a járművekkel kapcsolatban (az Egyesült Államokban 2,5, az Európai Unióban 10 százalék volt a vám az autókra), de a hírhedt ideológiai hübrisz, a felesleges közhelyek puffogtatása a 400 millió fős piacról és az Európai Unió önmaga által egyre inkább túlértékelt szerepe ismét felülírta a pragmatikus gondolkodást.  

A bukás borítékolható volt.  

Keserű bosszú 

A jelen helyzetben három megoldás létezik: az európai gyártók vagy csomagolni kezdenek, és az Egyesült Államokban kezdenek befektetni és termelni, hogy elkerüljék a vámokat és megtartsák pozíciójukat a világ legnagyobb piacán, vagy pedig vámcsökkentést hajt végre az Európai Unió az amerikai termékekkel kapcsolatban. Trump rámutatott: a kereskedelmi hiány megszüntetése érdekében addig tartja magasan a tarifákat, ameddig a büntetett országok (és az EU) el nem kezdik csökkenteni a sajátjukat. Amennyiben az megtörténik, az Egyesült Államok is visszahúzza a büntetések felső határát. 

A harmadik megoldás valójában nem megoldás, csupán a kialakult katasztrofális helyzet eszkalációja.  

Ursula von der Leyen és az Európai Bizottság ismét félreértelmezi saját szerepét a globális kereskedelem alakításában. Az EB elnöke a Trump-bejelentés után nem sokkal már közölte is: az Európai Unió készen áll a bosszúvámok bevezetésére az Egyesült Államokkal szemben, túl a 26 milliárd dollár értékű, most véglegesítendő csomagon az amerikai alumínium- és acélvámokra adandó válaszként.  

Brüsszel tehát háborúba viszi Európát az Egyesült Államok ellen, ha azonban ezt az utat választja, gyökeresen meg kell változtatnia a stratégiáját Kínával kapcsolatban. Pekinggel a kereskedelmi háborút maga Brüsszel indította el tavaly, protekcionista intézkedésekkel és az elektromos járművekre kivetett extravámokkal. A Trump által Kínára most bejelentett 34 százalékos vámok (amelyek a 10 százalékra emelt alapvámokon és egyéb tarifákon felül sújtják az ázsiai országot) azt jelenti, hogy a kínai–amerikai kereskedelem végzetesen lelassul az évtized végéig, vagyis Kína más piacokat fog megcélozni termékeivel. Ez elsősorban az Európai Uniót jelenteni, amelyet most (a korábbi kérdéses megállapításokkal ellentétben) valóban dömpingveszély fenyeget majd. Tudja ezt Von der Leyen is, aki máris közölte:  

éppen ezért fokozott figyelemmel kísérik a Kínából és máshonnan érkező termékek árcsökkenését – és természetesen szigorítanak a vámszabályokon, ha a helyzet úgy kívánja. 

Ettől függetlenül az Európai Bizottságnak haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdenie Kínával. Az áruk az Európai Unióban ugyanúgy fel fognak halmozódni az amerikai piac részleges kiesésével, mint Ázsiában. Az egyetlen logikus lépés az lenne az EB-től, ha mihamarabb átértékelné a viszonyát Pekinggel, és kiterjedt kereskedelmi, befektetési és gazdasági megállapodásokat kötne vele, szabadjára engedve a tagállamokat a területen. Fél évvel ezelőtt még a legabszurdabb megállapodásnak tűnhetett az, ami tegnap óta valóság: az Európai Unió kereskedelmét Kína mentheti meg – ahogyan annak külgazdaságában is központi szerepet kell játszania az EU-nak. Amennyiben Brüsszel ezzel ellentétesen cselekszik, az európai gazdaság sírgödrét mélyíti tovább. 

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Politico pool/Francis Chung

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.